In memoriam..

Dr. Hollós László

In memoriam Dr. Hollós László

(1925 – 1996)

“Non omnis moriar…”

(Horatius)

Végtelenül szomorú, ám ugyanakkor megtisztelő feladatnak teszek eleget, amikor – felkérésre – az általunk nagyon tisztelt ügyvéd kollégáról, a kortársról, a jó barátról emlékezem meg.

A visszaemlékezés nem azt a célt kívánja szolgálni, hogy gondolataim írásban történő rögzítésével csupán szavakat szaporítsak. Dr. Hollós László sokkal több volt annál, mint hogy a szokásból megírt nekrológ olvastán emléke még egyszer – talán utoljára – felidéződjék az Őt ismerők, Őt tisztelők kiterjedt körében. Dr. Hollós Lászlóban sok minden benne élt, ami elkerüli a halált!

A Hajdú-Bihar megyei Ügyvédi Kamara személyi nyilvántartásában lapozgatva megtudhatjuk, hogy ügyvédi bejegyzésére 1958. március 16-án került sor, míg törlése – a megrendítő haláleset következtében – 1996. augusztus 15-én következett be. Közel négy évtizedes ügyvédi pályafutása során ügyvédségünk, ügyvédi közéletünk egyik markáns személyiségévé vált, aki a kamarai vezetés áldozathozatallal járó munkájából is derekasan vette ki részét. Önmaga egészségét sem kímélve.
Az 1966. és 1992. közötti időszakban a Kamara vezetésében fegyelmi megbízottként tevékenykedett. Humanista beállítottsága nagy mértékben hozzásegítette, hogy a Kar tekintélyét és az egyén egzisztenciáját egyaránt szem előtt tartva foglaljon állást egy-egy konkrét ügyben.
Kitüntető bizalmát élvezve – akár bírósági folyosón tárgyalásra várakozva, vagy akár egy fekete elfogyasztása közben is – sok esetben megfigyelhettem töprengését egy-egy ügy megoldási módját illetően.
Hívó szavamra nyomban vállalta, hogy az észak-keleti régiót magában foglaló Ügyvédjelölti Oktatási Központ egyik előadójaként – és elővizsga-bizottsági tagjaként – az ügyvédi utánpótlás oktatásában, nevelésében közreműködjék. E munkakapcsolat több évtizeden át tartott. Az egyes konferenciákon – a szorosan vett szakmai kérdések elemzésén túlmenően mindig szakított időt arra is, hogy társadalmunknak az ügyvéddel szembeni elvárásairól – továbbá arról, hogy ezen elvárásoknak milyen módon tudunk leginkább megfelelni – szót ejtsen. Mindenek előtt azonban ügyvéd volt. Ügyvéd, aki “hagyományos”, “klasszikus” ügyvédi praxist folytatott. Egy – egy bonyolultabb vagyonjogi, örökösödési per kapcsán – sok esetben álltunk ellenfelekként egymással szemben – tanulmányszámba menő okiratban fejtette ki jogi álláspontját. Időt fáradtságot nem kímélve kutatott jogi érvelése helyességét alátámasztó jogforrások után.
Nagy számú ügyfelei tudták, milyen komoly elemző, előkészítő, kutató munkát fejt ki, hogy a megbízó, az ügyfél által várt és remélt eredmény bekövetkezhessen, de mindig az igazság szempontjait tartva maga előtt. Etikai dimenzióban gondolkozva töltötte be ügyvédi hivatását. Nem mehetek el szó nélkül irodalmi munkássága mellett sem. Ő, aki kedvelte a memoárirodalmat, betegségében is vállalta, hogy Ügyvédi Kamaránk történetének megírásából kivegye részét.
Betegsége – sajnos – megakadályozta, hogy a Kamaránk jubileumi közgyűlésén publikált mű méltatásának részese lehessen. Rövid megemlékezésem mottóját Horatiustól kölcsönöztem. Igen. Dr. Hollós László barátunkban sok minden benne élt, ami elkerüli a halált.
Életműve nevét fenntartja !

Dr. Csűry Kálmán
ügyvéd